Éppen tévézni készülődöm, de előtte még néhány dolog kikívánkozik a buksimból. Sokan kérdezték tőlem az elmúlt években, hogy miként tudtam ilyen eredményesen tanulni. Soha sem tudtam igazából konkért válasszal szolgálni. Most valamiért indíttatást éreztem magamban, hogy egy-két tippel szolgáljak, hátha hasznosíthatók. Nem akarok a próféta szerepében tetszelegni, és nem is akarok pszihológus-köpenybe bújva tanulási tréninget oktatni, mert erre nem vagyok képes. Nem vagyok, bevallom.

Hm, hogyan is kezdjem? Gyerünk, Balázs, erőltesd meg magad. Ismételgettem magamban a felszólítást, miközben a sorokat próbáltam fogalmazni. Igazából, e kusza mondatfüzér spontán születik és hagyja el idegpályáimat az ujjbegyeim közvetítésével a klaviatúra billentyűire vetődve. Szóval, tanácsok. Igazából a tanulás alapja a tanulás. Kitartás, szorgalom nélkül egy ufó vérrel beoltott diák sem képes maradandót alkotni és spórolni a tanár tollával, mert ugye minél kevesebb hiba, annál kevesebb tinta szükséges a javításhoz. Igazából soha sem tartottam megfelelőnek azt, hogy általánosítva akarnak tanulási tréninget oktatni. Ne hallgass zenét tanulás közben, ne egyél közvetlen tanulás előtt - hangzanak a csodás tanácsok, melyekkel én nem tudok mit kezdeni. Ugyanis én kifejezzeten zenehallgatás közben tudok tanulni, akár írásbelit, akár szóbelit, ennek ellenére a 12 év alatt az összes osztályzatomat tekintve két kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor kaptam ötösnél rosszabb érdemjegyet. Érdemjegy, jaj, micsoda szakszavak ugranak be most. Nem is magamat akarom fényezni, a személyes példával mindössze azért hozakodtam elő, mert belátható, hogy ez egyénfüggő. Az egyik a parkban, a másik a kertben vagy a saját kis csöndes kuckóban tud csúcsteljesítményt nyújtani, már ami a tanulást illeti. Szóval első tippként: válassz ki illetve teremts meg egy olyan környezetet, melyben a lehető legkényelmesebben érzed magad. Nyugodtan változtass pozíciót: egyszer hasra fekve, majd hanyatt, majd fejjel lefele denevér sztájlban, majd lábujjhegyen balanszírozva lapozgasd a könyveid.

A második aranyszabályom: soha se hagyd elhatalmasodni a legyűrendő tananyagot. Gondolj bele, milyen szavak hagyják el apukád vagy anyukád száját fűnyírás közben, amikor jó magasra hagyták megnőni a pázsitot. Nyilván a tananyaggal is így van: minél tovább hagyod, hogy elhatalmasodjon, annál inkább válik megmászhatatlan hegycsúccsá annak legyűrése. Tehát: rendszeres tanulás. Igen, tudom, hogy nehéz délután nem a haverokkal lógni vagy épp a Mónika show legújabb epizódját megnézni, melyben a három, fogakban nem éppen bővelkedő egyed próbálja erőfitoktatással szép magyar kifejezések hangoztatásával egymásra ráerőltetni igazát. Nem is azt mondom, hogy minden nap ragadj könyvet, de rendszeresen.

A harmadik aranyszabály külön vonatkozik a tantárgyakra. Nem feltétlen kell vázlatot írj, szemléltető eszközöket alkalmazz. Oh, most jut eszembe: nemrég hallottam egy hölgytől, hogy minden megtanulandó dolgot kis apró tárgyakkal szemléltess (radír, toll, satöbbi, satöbbi). Könyörgöm, ha az ember ezt mind megtenné, talán vissza kellene repülnie a barokk korba, valahol Loyolai Szent Ignác kora utáni évekbe, hogy mire mindent megtanul, beérje jelen évünket. Szóval nem föltétlen kell ennyi pótcselekvést végezni ahhoz, hogy eredményes legyél. Ugyanis sokan, mire elkészítik vázlatukat, kifáradnak és abbahagyják a tanulás fárasztó folyamatát és akkor mit ért az a két óra, amíg csak papírt és időt pocsékoltál. Mondom ezt tapasztalatból. Azért van a könyv, hogy abból tanulj. Átolvasod, kihúzod, felmondod. Ismétlem mégegyszer, mert itt rejtőzik az egész irományom lényege: átolvasod, kihúzod, felmondod. És természetesen ismételsz. Balázs, éssel nem kezdünk mondatot. Nah, de most ne is az én hibáimra koncentráljunk.

Matek. Sokak mumusa, almában wellness hotelt kialakító kukaca. Én meg imádom. Matek tanár akarok lenni. Régebben nem szerettem, de az utóbbi három évben élek-halok érte. Sokan vádoltak vagyis gyanúsítottak azzal, hogy én magolok és biztos így érek el ilyen eredményeket. A frászt. Ha valaki, hát ÉN nem tudok magolni. Utálok. Mindent iq-ból szeretek tudni, azaz mindent meg akarok érteni és úgy emlékezetbe vésni. A matek pont ezért a kedvencem: nem kell semmit sem tanulni -a tanulás klasszikus értelmezésében-, csak gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni. Nah, jó bevallok valamit, jöhet az átértelmezett coming outom: azért is szeretek matekot tanulni, mert közben zenét tudok hallgatni. Méghozzá jó hangosan, szomszédaim nagy örömére. Ez a két tevékenység így együtt a fellegekbe repít. Tehát a matek egyenlő a példák megoldásával. Ne a füzetből nézz át órán megoldott példákat, mert azzal semmit sem érsz. Te magad szenvedj meg egy logaritmusos egyenlettel, egy exponenciális bigyóval. Kitartás, és menni fog.

A nyelvek a másik kedvenceim. Német lesz majd a másik szakom, azért is, mert imádom. Néha már-már németnek képzelem magam. Upsz, Balázs, Balázs fiam, megint magadról mesélsz, holott most tanácsok tucatjait kellene felsorakoztasd. Szóval nyelvet tanulni egy módon lehet: nem tankönyvből, mert az soha sem az élő nyelvet közvetíti. Nézz tévét, halgass rádiót és olvass újságot a célnyelven. Jah, és ugyanezt csináld meg fölcserélt sorrendben, amíg csak ki nem merülsz. Ha kimerülsz, pihensz, majd újrakezded. Persze, aki csak kötelezően le akarja nyomni az alap- vagy középfokú nyelvvizsgát, az tankönyvből is tanulhat. De aki felsőfokra készül, vagy anyanyelvhez hasonló szinten akar tudni, annak ez kevés. Édes kevés és annak a köbe, a gyöke, a logaritmusa majd a reciproka. Megint csak a jó öreg miszter tapasztalat mondatja velem: több mint egy éve van felsőfokúm németből, de azóta is minden nap tanulok valami újat, ugyanis folyamatosan nézem a sat1-ot és olvasok német könyveket, honlapokat. Szóval idegen nyelveknél az anyanyelvi forrás a kulcs. Anélkül nem megy.

A többi tantárggyal nem voltam puszipajtás. Lenyomtam a torkomon, mert kötelező volt, de semmi több. A kulcs itt a harmadik alapszabály elején megfogalmazott tematika: olvas, értelmez, visszamond. Töri, magyar, biosz, föci. Mind-mind ezzel a módszerrel sajátíthatók el. Ne magolj, hanem értelmezz.

Remélem, még így kissé álmosan megírt soraimmal is tudok segíteni és javítani imidzsemen (igen, imidzs, milyen jól is néz ki így kiejtés szerint lekörmölve), ugyanis sokan önzőnek tarottak vagy beképzelnek vagy tudja az ördög minek. Pedig nem: egyszerűen a dolgomra koncentráltam a suliban. A suli falain kívül pedig egy teljesen más Szabó Balázs létezett. Nah, lassan kezdődik a bálványozott Barátok Köztöm. Kimegyek, bespájzolok még valami édességet, üccsit meg elintézek még néhány telefont és aztán rágom a körmöm, hogy vajon Magdi anyus mikor utazik Brüsszelbe.