Ma keriéknél voltunk grillpartin. Grillparti, valójában bográcsos volt a terítéken, de elengedhetetlennek éreztem a 'flancoskodást'. Ha manapság mindenki grillpartizik, akkor pont én ne tegyem?! Na félre az idióta gondolatsorommal! Úgy érzeztem magam, mint a számítógépem egy áramszünet alkalmával: minden részegységem kikapcsolt, agyamban üresség tátongott hosszú-hosszú idő után, ugyanis mostanában folyamatosan kattog valamin, mely már lassan az őrület mezejére kerget. Hét órát ültünk/ültem a kertben. Ismétlen, hét órát. Azért volt szükséges a kiemelés, mert ha valaki ismer, jól tudja, hogy rendben van, hogy gyakran kimozdulok itthonról, azonban pár órás időintervallum elkerülhetetlen része a számítógépem böngészése a csokihalommal díszített szobámban. Ráadásul az idő is sejtelmes volt: néha beborult, általában azonban a napsugarak lágy elemei próbáltak minél közelebbi barátságot kötni bőrömmel. Sikerrel jártak, ugyanis karom egészen barna lett e néhány óra alatt. Most már talán belátom, hogy a bőrgyógyászok napozás elleni kampánya mégsem az unalom által kiváltott pótcselekvés. Lehet, hogy igazuk van. Lehet, hogy többet tudnak, mint én a napsugarak hatásairól. Lehet, hogy le lehet égni. Lehet, lehet és lehet...

Epret szedtem, mezítláb görgettem magam előtt a fűszálakat, keri kutyáinak bajszát vizslattam, s élveztem az -időleges- gondtalan életet. Nagyon jó volt. Igaz, ez nem írja le pontosan, hogy milyennek is értékelem a mai napot, de most ennyire futja tőlem. Javaslom mindenkinek, hogy próbáljon eltölteni egy napot tévé, számítógép, zaj nélkül úgy, hogy közben nem foglalkozik a külsőségekkel: nem birizgálja a haját, hogy a legkisebb hajszál is a fodrász által kimért aranymetszet alapján ékeskedjen a fejbőrön, nem ölti magára a legújabb divat legfrisebb ruhakollekcióját és főként nem foglalkozik a gondjaival. Nah, nem is kívánom tovább ragozni a ma történteket, de most úgy érzem, akkumlátoraim néhány napra ismét fel lettek töltődve. Hamarosan újabb beszámolókkal lépek a virtuális színpadra.