Lassan kezdem teljesen elveszíteni az időérzékem. A digitális óra leolvasása még megy, az analógé azonban tényleg megfejthetetlen feladattá válik számomra. Hajnali öt óra hat percet mutat a laptopom kijelzője és hamarosan a munkám is véget ér. Ugyanis dolgoztam. Éjjeli recepciós vagyok az Aranykereszt (Hotelben). Nagyon vártam már, hogy egy picit dolgozhassak. Persze írok cikket, weblapot szerkesztek, fordítok, tolmácsolok, de azok mégis alkalmi munkák, ez pedig gyakoribb lesz. Nem akarok az orosz Sztahanov nyomába eredni, nem akarok körmömszakadtáig megfeszülve az utolsó leheletet is kiadni magamból, de ez a néhány nap, melyet munkával töltök, rendszerességet visz az életembe.

Imádok otthon lenni, elmenni vásárolni, de hogy az egész nyár így teljen, nem tudom elképzelni. Rossz „céltalanul” felkelni nap mint nap. Egész nyugodtan telt az éjjelem. „Számítóztam”, cikket szerkesztettem, filmet néztem, sétálgattam, nem történt semmi egetrengető esemény. Most éppen a VIVA-t hallgatom és várom, hogy ez maradék egy óra elteljen és ágyba zuhanhassak otthon. Azt hiszem, alapos alvás vár rám, ugyanis elég keveset aludtam az elmúlt napokban, így ez az éjszakázás még inkább kilendítette biológiai ritmusom szabályzóját. Este pedig lenyomok még egy éjszakázást.

Ahogyan telnek a napok, egyre inkább érzem a Forma-1 közeledtét. Két-három napja nincs olyan perc, amikor ne gondolnék arra, hogy magamból kikelve, gátlástanul, nem kímélve időset, gyereket, lábat taposva, átgázolva másokon, ütlegelve, lökdösődve futok majd az én F1-es sztárjaim után egy-egy autogramért. Elvégre ez az év csúcspontja számomra. Tényleg. Egész évben a Száguldó Cirkusszal élek és dolgozom és az a néhány nap, amikor Budapestre, azaz Mogyoródra költözik, hús-vérré teszi az egészet. Megpróbálok kihasználni minden egyes momentumot, elraktározva őket a következő nyárig. Így megy ez már három éve. Idén lesz tehát a negyedik kalandom a Hungaroringen. Tavaly is készítettem képeket, de idén még profibb munkát akarok végezni és minden ’finom’ pillanatot rögzíteni kívánok.

Lassan visszavonulót fújok nem létező kürtömmel, szedelőzködöm és veszem sátorfám a jelenleg még messze állomásozó ágyam irányába…