Reggel megint az elmélkedés síkján keltem fel. Most a megcsalás-bizalom kérdésköre készteti extralóerő felhasználására agytekervényeimet. Valójában nem is tudom, hogy miért érdekel most ennyire a téma... Na jó, kénytelen vagyok bevallani: most, a végtelen idők tengerének uraként, ráérek fórumokat és egyéb beszámolókat böngészni és úgy érzem nekem is meg kell szólaljak. Legalábbis a sokat emlegetett virtuális tollam által.
A megcsalásnak két fajtáját tudom megkülönböztetni: az érzelmi és a testi. Nyívlánvalóan utóbbi nem szorul különösebb magyarázatra, az első viszont nehezebben definiálható: személy szerint azt értem alatta, ha a kapcsolatban az egyik fél már kisebb érzelmekkel közelít a másik felé és más után vágyik, akár gondolatban, fantáziálás által, akár már érzelmileg is. Nehéz megmondani, hogy melyik a súlyosabb: a testi megcsalást soha sem lehet semmissé tenni, míg az érzelmi visszaalakítható. Persze, kemény eszközöket kell harcba vetni a folyamat visszafordítása érdekében, de a remény, ha van akarat a két fél részéről, mindenféleképpen fennáll.
Ugyancsak nem egyszerű megmondani, hogy miért van szükség a megcsalásra. Ismétlem megcsalásra, a számomra legnagyobb bűnre egy kapcsolatban. Persze, tinikapcsolatokban még belefér, ott ugyanis még teljesen más értékrend uralkodik. Belefér? Dehogy fér bele, micsoda megfogalmazás, Balázs. Szóval nem fér bele, de ha megesik, hát megesik és tovább kell lépni -lehetőleg egy másik kapcsolatba. Egy komolyabb kapcsolatban azonban nem tudom felfogni, hogy mi vezethet a megcsaláshoz, mely szerintem megbocsáthatatlan és ha megtörténik, a két félnek nincs többé keresnivalója egymás mellett. Egy jól működő kapcsolatban ugyanis mindkét félnek meg kell kapnia azt, amire vágyik. Lehet, hogy én vagyok ilyen prűd ebben a tárgykörben, de sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen kategorikus kijelentéseket vagyok kénytelen tenni, ha a megcsalás ok-okozati mezején keresgélek válaszok után. Ráadásul a megcsalás, főként egy komolyabb kapcsolatban, számos más emberi tulajdonság mércéje is lehet: intelligencia -a szó szoros értelmében valamint érzelmi is-, érettségi fok és becsületesség. Nyílván felsorolható lenne még számos más emberi értékmérce is, de úgy gondolom, a megemlítettek valóban hajszálpontosan lekottázhatók annak tudatában, hogy valaki miként áll a megcsaláshoz. Úgy vélem ugyanis, hogy ha valaki másra vágyik, legyen szó bármilyen helyzetről, legyen annyira intelligens és érett, hogy előbb lépjen ki az aktuális kapcsolatából, mielőtt még megbántja a másikat. Ha pedig mégsem bizonyult elegendő érettséggel rendelkezőnek, akkor legalább számoljon be párjának a történtekről. Ugyanis ha a megcsalás nem is derül ki, a jelek mindig fennmaradnak...
Visszapillatva gondolataimra, elég komolyaknak és komoraknak tűnnek. Talán ez a borongós időjárás is közrejátszik. Most visszavonulót fújok, de hamarosan ismét jeletkezem.