Még mindig dolgozom. Van WIFI most a 'keresztben, így tudok netezni. Fáradt vagyok és továbbra is rosszkedvű. Úgy érzem, hogy egyedül maradtam és azokban, akikről azt hittem, mindig számíthatok rájuk és mindig velem lesznek, csalódtam.

A napom ismét mozgalmas most. Aki nem tudná, ralit rendeznek Gyulán és környékén. Oh, most veszem észre, milyen sablonosan írok. Igen, most még ehhez sincs erőm. Szóval találkoztam Palik Lacival. A mi drága, egyetlen, pótolhatatlan Lacinkkal, aki már több mint húsz éve örvendeztet meg gyönyörű hangjával. Egyébként én szeretem. Elismerem a vezetői képességét, noha úgy vélem, sokkal, de sokkal inkább ufóvérrel beoltott emberek is lennének helyette, már ami a kommentálást illeti. Úgy érzem, ő rutinból, zsigerből próbálja lenyomni a munkáját, ami ma már kevés. Édes kevés. Ebben a mai kifinomult világban, melyben a autó- és motorsport iránt jobban érdeklődő embernek minden lehetősége megvan, hogy adatok tucatját felhasználva elemezze ki a Száguldó Cirkuszt, sokkal jobban felkészültnek kell lennie egy kommentátornak, mint évekkel ezelőtt. Nah de fére az elmélkedéssel:

Szóval Lacink a hotelből kifele menet a bokszokhoz egy tuhrázással örvendeztette meg a népet. Turha volt az a javából. Lehet, hogy most túl naturalista vagyok vagy móricz "népiesch" stílusát vettem fel, de valóban elég barbár jelent volt tőle.

Nah pihenek, hamarosan ismét visszatérek.