Most olyan nehéz rendet tennem az agyam polcaiban. Mindent leírnék. De az meg kit érdekelne? Bavallom, még engem sem. Kit érdekel, hogy éppen azzal bajlódom, hogy mikor menjek el a fodrászhoz vagy melyik legyen az ezerötszázharminckettedik Kimi Raikkönen poszter a falamon.

Mióta nincs suli, olyan üresség tátong bennem. Valahogy annyi időm van és ami még ennél is fontosabb Szabadságom (nagybetűvel, igen, mert megérdemli, ha valami, hát a Szabadág megérdemli, hogy több tinta, akarom mondani képpont használódjon fel kirajzolásakor -ez lett ám a magyaros szenvedő szerkezet. Tehetek róla, megfertőzött a német. Vagy talán egy himlős tehet az ellen, hogy himlős lett?!). Na szóval: lenne dolgom, de valamiért mégis annyi időm van, hogy ez a néhány tevékenység elvész a szabadidő pajkos mezején. Pajkos ám, mert sok dolgot kínál. Sokat, nagyon sokat. Tanulásra most még csak gondolni sem tudok. Lassan már utána kell nézzek egy értelmező szótárban, hogy mit is jelent. Értem én, de valahogy az alatta értendő tevékenységgel nem igazán vagyok tisztában. Múlt héten érettségiztem, matekból, magyarból meg miből is.... Jah, igen, töriből. Nem vagyok szenilis, és nem is erőltetett modernséget akarok belecsempészni az írásomba, de a "szent vizsga" után tényleg elhesegettem mindent a fejemből, ami ezzel volt kapcsolatos. Én a magam részéről megtettem mindent. Majd az eredmény mutatja, hogy ez elég volt-e Szabó Balázstól.