A Forma-1 az életem. No vigyor, szó szerint értem. Vele kelek, élek, fekszem, álmodom. Ha csapatot vagy pilótát kellene megneveznem, a Ferrari és Kimi Raikkönen neve hagyná el szépséges ajkaimat, melyekre büszke vagyok. Szóval végigkövetve a téli teszteket, nem gondoltam volna, hogy a Scuderia a történetének legpocsékabb szezonkezdetét produkálja majd. Az évad első futamán, Melbourne-ben, az Albert Parkban éppen ezért valóban tarkón ütött a kedvencem versenyképesége, vagyis versenyképtelensége. Aztán a következő három futamra már bespájzoltam energiáimat és nem ütögettem a billentyűzetemet. Mert bevallom, egy-egy ideges pillanatomban a klaviatúrám az, amely elsínyli, ha nem úgy mennek a dolgok a szeretett F1-emben, mint ahogyan azt megálmodtam. Szóval Malajzia, Kína és Bahrain, kipipálva, mert túléltem. Élveztem az újonnan feltörő pilóták eszeveszett száguldását, akik most kerültek a mellékvágányról a fősínpárra, vagy máshogy kifejezve most léptek elő statisztából főszereplővé. Most kell bizonyítaniuk, mert nyomulnak majd előre a nagycsapatok a zsíros pénztárcájuknak köszönhetően és visszaállítják a maguk között kialakított status quo-t. Szóval, hajrá Sebastian, hajrá Jenson, most van nyolc-kilenc futamotok, hogy javítsátok statisztikáitokat. Na visszakanyarodva a néhai Enzo Ferrari örökségéhez: Spanyországba egy új autóval készültek: már az évad elejétől tervezték ezt a fejlesztést: új motorborítás, új oldaldobozok, átdolgozott első- és hátsó terelőszárny és az a bizonyos kettős diffúzor, mely további változtatásokat követelt: a hátsó felfüggesztés finomítása, elektronikai és hidraulikai módosítások. Olyan fejlesztéseket is elhoztak, melyeket majd csak júniusban akartak bevetni Törökországban és Angliában. Igen, azt mondta a Ferrari főtervezője, Aldo Costa, hogy ha nutellás kenyér, akkor legyen az jó vastagon megkenve. Pénteken már láttam a teszteken, hogy hűha, ebből apám, kisűlhet valamit. Szombat délelőtt aztán tovább erősödött bennem ez a kép a harmadik edzésen. Aztán jött az időmérő: Felipe Massa iszonyatosan szerepelt, a Q3-ban Vettel köre mellett az övé volt a legerősebb üzemanyakorrigálva. De amit Kimivel csináltak, vagyis amit az én Kimim saját magával csinált, ah, nem is koptatom virtuális cerkámat. A vasárnap szintén idegörlő volt: elhúzták előttem a mézesmadzagot (Kimi fantasztikusan helyezkedett a rajtnál, feljött a 10. helyre, Massa is jól rajtolt és fantasztikus tempót diktált), de hogy ne legyen már ilyen kellemes délutánja Szabó Balázsnak, Kimi autójának hidraulikája, mely a gázpedált irányítja, elromlott, Felipe autóját meg 3 liter benzinnel kevesebbel tölötték meg (noha, az üzemanyagtöltő hibája miatt). Ezt már azért Balázsnak is nehéz volt lenyelni. Mitévő legyek? Már csak az vigasztal, hogy szombaton utazom Szegedre, hogy találkozhassak Sebastian Vettellel.