Az idei F1-es kalendárium 17 versenyt tartalmaz, melyből a hétvége előtt már ötöt megrendeztek. Nagyon vártam már a hatodik futamot, bízván abban, hogy a Ferrari feleszmél téli álmából, s jó medvéhez hasonlóan kilépve a sötét barlangjából meglátja önmaga árnyékát. A Ferrai ugyanis valóban önmaga árnyéka volt idáig. Nem tudom, hogy a denevérek kergették-e ki őket a nyirkos sziklatömbből, de úgy érzem, most már ismét a győztesek mezején próbálnak minél több virágot leszedni.

Ahogyan már írtam, csütörtökön is láttam egy kisebb elemzés után (köridők - rövidebb, hosszabb etapok, hőmérséleti adatok, szélerősség, csúcssebességek, kanyarcsúcsponti sebességek, egy körös tempó, stb.), hogy most minden megvan ahhoz az olasz csapatnál, hogy finom ebédet főzzenek ki a hétvégén. Az időmérő és a verseny után ujjongva fogadtam, hogy nem végeztem rossz munkát, már ami az edzések kiértékelését illeti: a Ferrari a topon volt. Na jó, Brawnék még mindig egy hajszálalkotó keratinmolekulával előttük járnak, de Kimi harmadik, Felipe negyedik helye és az érte járó 11 pont igencsak okot adhat arra, hogy büszke legyek a csapatomra. Micsoda pocsék idénykezdet és micsoda szívós munka! Ez ám a Ferrari. Ilyenkor jut eszembe, hogy ezt látván még Enzo Ferrari is öklét emelhetné a magasba.

A következő futam két hét múlva esedékes, az isztambuli pályán fognak újra gumit koptatni a srácok. A kedvenceim nagy valószínűséggel néhány továbbfejlesztett elemet -váltó, padlólemez, diffúzor- is magukkal visznek majd a maranelloi gyárukból, és talán a dobogónak még magasabbik fokai is elérhetők lesznek. We will see it /majd meglátjuk/ - ahogyan az én Kimim mondaná.